Egyáltalán nem vagyunk felkészültek.
Mindenképp legyünk tisztában vele, hogy felkészülés nélkül nem fogunk sikert elérni. A legtöbb kérdést már a találkozó előtt ismerjük. Ha nem készülünk fel rájuk, az arról tanúskodik, hogy nem érdekel minket a megpályázott állás.
Túl sokat beszélünk.
Nem azt a pályázót fogják felvenni, aki a legtöbbet beszél. Sokkal inkább arra figyeljünk, hogy a kérdéseket tényszerűen és pontosan megválaszoljuk, anélkül, hogy túlságosan elkanyarodnánk a témától – ami sajnos sok jelöltnél előfordul.
Túl sokat hallgatunk.
Az állásinterjú azért van, hogy a cég és a pályázó jobban megismerhessék egymást. A cég tehát azért tesz fel kérdéseket, mert szeretne rólunk többet megtudni, és mi is kérdezhetünk, hogy megállapíthassuk, a cég és ez a munka egyáltalán nekünk való-e. Ne kelljen minden szót harapófogóval kihúzni belőlünk.
Kitérünk a kérdés elől, és pontatlan válaszokat adunk.
A cég szemszögéből egyszerű a dolog: ha kitérő, pontatlan és nem kielégítő válaszokat adunk, akkor valami rejtegetnivalónk vagy titkolnivalónk van. Ezért, hogy ne keltsük ezt a benyomást, mindig válaszoljuk meg a feltett kérdést.
Olyan képesítésekkel büszkélkedünk, melyekkel nem rendelkezünk.
Egyes hazugságok még a beszélgetés során lelepleződnek, más valótlanságokra csak később derül fény. Mindkét eset kellemetlen, és egy lehetséges együttműködés végét jelentik. Semmiképp ne tegyünk ilyet – előbb-utóbb kiderül az igazság.
Kritizáljuk a volt munkaadónkat/főnökünket.
A cégek nagyon érzékenyen reagálnak azokra a jelöltekre, akik a volt cégüket vagy főnöküket kritizálják, mert végül is legközelebb ugyanezt tehetnénk velük is. Ezért ezt a hibát mindenképp kerüljük.
Félbeszakítjuk a beszélgetőpartnerünket.
Nem illik félbeszakítani a beszélgetőpartnert. A beszélgetést előkészítették, így betervezték azt a pillanatot is, amikor kérdéseket tehetünk fel és megnyilatkozhatunk. Magát a beszélgetést nem mi vezetjük, hanem az a személy, aki meghívott bennünket.
Az első kérdésünk a fizetésre és a szabadságra vonatkozik.
Persze minden alkalmazott tisztességes bért és szabadságot szeretne, de ne ez legyen az egyetlen, ami ebben a munkában érdekel.
Nincsenek kérdéseink a cégről.
Ha nem teszünk fel kérdéseket, az a cég képviselője számára egyértelműen azt jelzi, hogy nem érdeklődünk komolyan a munka iránt, vagy egyszerűen mindegy nekünk, hol fogunk dolgozni – mindkettő rossz benyomást kelt. Már előre gondoljuk át, milyen kérdéseket szeretnénk feltenni.
Pingback: A közmunkakerülő | Életmód 50