Az állásinterjú előtt és alatt a legtöbb ember feszeng és szorong. Sokan örülnek, ha a kötelező kérdéseket meg tudják válaszolni, kérdéseket nem nagyon mernek feltenni, nehogy véletlenül veszélybe sodorják önmagukat vagy a leendő munkahelyüket. Az embereknek azonban létezik egy csoportja, akik nagyon lazán kezelik az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket, egyáltalán nem érzik magukat feszélyezve, sőt folyamatosan csivitelnek, kérdezősködnek, anekdotáznak. Hanyagul ülnek a széken, és még az is előfordul, hogy kicsit kiszínezik életük történetét, mert azt gondolják, hogy így nagyobb eséllyel pályázhatnak az adott pozícióra. A nyitott személyiségük azonban nem csupán a rugalmasabb információbefogadást teszi lehetővé, hanem a másik személlyel történő kommunikáció is mentes így mindenféle szabálytól és szemérmeskedéstől. Ők azok az emberek, akik olyan kérdésekkel bombázzák az interjúztatót, amelyeket mi még álmunkban sem mernénk megkérdezni, mert bátortalanok vagyunk. De jól is tesszük, ha kissé gyámoltalanok és szégyenlősek vagyunk, mert vannak olyan témák és kérdések, amelyeket jobb, ha az állásinterjún – legalábbis az elsőn – hanyagolunk.

Az egyik olyan kérdés, amit nem lenne szabad feltenni az első interjún, hogy mennyi a munkaidő. Nyilván mindenkinek fontos tudnia, hogy mennyi időt kell egy nap bent tölteni a munkahelyen, de ha az egész interjú alatt szinte alig volt kérdése a munkával kapcsolatban, akkor egy ilyen kérdés olyan érzést kelthet a leendő főnökében, hogy Ön csak kötelezően le akarja tudni a munkát, és ha véletlenül nem négyig, hanem ötig tart a munkaidő, akkor el sem vállalja a munkát.

A másik bosszantó kérdés, hogy van-e a cégnél túlóra és kifizetik-e azt. Természetes, hogy senki sem szeret ingyen dolgozni, de első alkalommal ez a kérdés kicsit sértő a munkáltatóra nézve. Habár a mai világban sok helyen dolgoztatják a munkaidőn túl is alkalmazottakat és ezt nem úgy honorálják, ahogy kellene, ezt a kérdést azonban a legjobb lesz, ha nem az első találkozásánál forszírozza.

Az ebédidőre és az óránkénti szünetekre sem túl szerencsés rákérdezni, hiszen ez is azt sugallja, hogy igazából nem is a meghirdetett állás keltette fel az érdeklődését, hanem csak az a fontos a munkavállaló számára, hogy minél több szünetben legyen része egy-egy nap folyamán. Legfőképpen akkor vált ki ellenérzést ez a kérdés, ha az interjúalany az egész interjú alatt némaságba burkolózott és harapófogóval kellett belőle kiszedni az információkat.

Tételezzük fel, hogy valaki éppen nyáron keresgél új munkahely után, be is adja több helyre az önéletrajzát. Majd egy szép napon a telefon is megcsörren. Állásinterjúra hívják, de nagy dilemmában van, mert két hét múlva nyaralni készül. Mégis elmegy az állásinterjúra, mert dolgozni is kellene. Viszont a bemutatkozást követően szinte azon nyomban megkérdezi az interjúztatót, hogy ugye azért nyaralni elmehet. Ne lepődjön meg senki, ha ezek után ferde tekintettel néznek rá, és az interjút követően soha többé nem hívják vissza. Hiszen aki munkát keres, annak örülnie kellene, hogy sikerült végre egy jó állást találnia, és nem annak kellene a legnagyobb gondjának lennie, hogy mi lesz a nyaralással.

Biztos lehet benne bárki, akinek ilyen és ehhez hasonló kérdései vannak és lesznek a munkaadója irányába, még egy jó darabig az álláskeresők táborát fogja erősíteni. Ezeket a kérdéseket fel lehet ugyan tenni a leendő munkáltatónak, de egyáltalán nem mindegy, hogy mikor és milyen formában, milyen módon tesszük azt meg.