Ahhoz, hogy szellemileg frissek maradjunk, mindig új kihívásokat kell keresnünk. A kertben sosincs vége a tanulásnak. Az évek során az ember sok kertészkedési ismeretet sajátít el, és sok munkát akár álmában is el tud végezni, mert annyit gyakorolta. Ennek ellenére a természet újra és újra gondoskodik meglepetésekről.

Gondoljunk csak a szeszélyes időjárásra, a csigákra vagy a mezei szulákra. Az ilyen események rugalmasságot igényelnek, és ez így van jól. Mert ha a kerti munkát csak egy előre meghatározott séma szerint letudnánk, a szervezetünk legfontosabb része, az agyunk egyértelműen a rövidebbet húzná: a rutin ugyanis lassúvá, lomhává teszi. A különböző agyi területek kihasználatlanul maradnak és elsorvadnak. Sokáig azt gondolták, hogy időskorban sem a növekedés, sem új idegsejti összeköttetések nem lehetségesek. Időközben már többet tudunk. Ha sikerül állandóan valami újjal foglalkozni, ez az agyat erősebb aktivitásra serkenti. Ha így nézzük, a kert egy csodálatos edzőtér ahhoz, hogy szellemileg frissek maradjunk.

Természetesen a testmozgás és a szabadban való tartózkodás biztosítja, hogy az idegsejtek megfelelő adag oxigénhez jussanak. De emellett még edzhetjük is agyunkat kerti munka közben. Például jobbkezesként egyszer megpróbálhatunk a bal kezünkkel gyomlálni vagy ültetni (a balkezesek ennek megfelelően jobb kézzel próbálják). Így ugyanis az ellentétes agyféltekének egy szokatlan mozgással kell foglalkoznia, és ennek megfelelően új ideg-összeköttetéseket mobilizál. Ugyanilyen jó feladat, ha az elfonnyadt krókusz leveleiből zöld zsinórt fonunk, a denevéreknek otthont készítünk, vagy egy régi kádból kis vízi kertet fabrikálunk: ez a néhány új impulzus bizonyos fokig „body building” az agynak.

Próbáljunk ki különlegességeket. Ösztönzőleg hat például egy kitérő a múltba, melynek során szokatlan, régi zöldségfajtákat kutatunk fel. Ezek ugyanis nemcsak külsőleg különböznek a már jól ismertektől, hanem kulinárisan is ígéretesen mások. A zöld paradicsom vagy a tüskés uborka, a lila burgonya vagy a zabgyökér csak arra várnak, hogy újra felfedezzék őket. Robusztusságuk miatt nem igényel több órát a gondozásuk, így marad idő arra, hogy az eredetükről és tulajdonságaikról informálódjunk. Eközben garantáltan érdekes aspektusokkal találkozunk – és mielőtt felocsúdnánk, az agyunk nagy teljesítményen pörög. Így megy ez, ha az ember a fejével kertészkedik.