A kutyáknak is rendkívül fontos, hogy kényelemesen és nyugodt körülmények között tudjanak pihenni. Az állatnak is szüksége van egy saját fekhelyre, és ez lehetőleg ne a gazdi ágya legyen, hiszen ez egyrészt nem higiénikus, másrészt nem is egészséges a kutyussal egy ágyban aludni. A kutyusnak lehet alvóládát és alvókosarat is választani, kinek melyik a szimpatikusabb. Ebbe lehet tenni kényelmes ágyneműt is. A kis kutyákat nagyon könnyen rá lehet szoktatni, hogy a helyükön aludjanak és pihenjenek. Általában ez a lehetőség a kisebb termetű kutyusoknak való, de a nagyobb állatok sem idegenkednek tőle.

Néhány szabályt azonban az alvóládára és a kosárra vonatkozóan is be kell tartani. Lényeges, hogy a láda kényelmes legyen. Vagyis legyen nagyobb, mint a kutyusunk, hiszen álmában ő is szeret forgolódni és nagyokat nyújtózkodni, de az olyan ládában, ahol éppen csak be tudja magát vackolni, képtelen lesz ilyen akrobatikus mutatványokra.

Fontos, hogy a kis ládika ne rideg, hanem kényelmes és otthonos legyen. Béleljük ki egy puha pléddel, és tegyük bele a kutya kedvenc játékát. Főleg akkor, ha kiskutyánk van, amelyik éppen nemrégiben vált le az anyjáról. Ez a kutyusnak a biztonság érzetét adja és egy lakályos kuckóban hamarabb lecsillapodik a háborgó kis lelke, mint egy kényelmetlen, sivár és zordnak tűnő fekhelyen.

A ládika ajtaját csak akkor csukjuk be, ha a kutyus már megbarátkozott vele és otthonosan mozog benne. Kezdetben csak rövid ideig zárjuk be az ajtaját, nehogy a kutyát megrémisszük. A menhelyről hozott kutyákban rossz emlékeket idéz fel a bezártság, így ők minden valószínűség szerint nem is fogják ezt a megoldást preferálni, vagyis nekik más fekvőalkalmatosságot kell kiötleni.

A kutyus megnő, így szüksége lesz új pórázra és új ládikára is, ha a korábbit kinőtte. Neki ez az alvóhelye, így nagyon fontos, hogy jól érezze magát benne. Mi sem szeretnénk olyan ágyon aludni, amelyről lelóg a lábunk, ugye?

Büntetési eszközként nem szabad használni a ládát, mert semmiféle könyörgés és jutalomfalat nem fogja soha többé belecsalogatni az ebet, ha egyszer fóbia alakult ki benne a fekvőalkalmatossággal szemben.

A kisgyermeknek hosszabb időre is szüksége lehet, míg szobatisztává válik. Egy egészséges lelkületű szülő nem szégyeníti meg a gyermekét és nem is zárja be a gyermeket, ha akarata ellenére mégis a nadrágjába ürített. És semmiképpen sem szégyeníti és bünteti meg emiatt. A kiskutyánkkal se tegyük! Az állat a kezdeti időkben nagyon meg van rémülve és időre van szüksége, amíg feldolgozza, hogy elszakították a mamájától, aki a biztonságot jelentette a számára, és amíg teljesen megismeri és elfogadja új környezetét. Ezért hetekig, hónapokig is eltarthat, míg szobatisztaságra neveljük. De ha egyszer megtanulja, hogy ne piszkítson maga alá, vagy ne hagyjon nyomot maga után a lakásban, akkor soha többé nem érhetnek bennünket kellemetlen meglepetések. Türelmesnek kell lenni és nagyon szeretnünk kell a négylábút, cserébe ő ezt a szeretett gondoskodást a hűségével fogja meghálálni.