Az egyik legnagyszerűbb gyógynövény talán a levendula, hiszen az emberek nagy részének ez a lila virágú növény jut elsőként eszébe, ha gyógynövényről van szó. Az utóbbi időben a levendula egyre nagyobb érdeklődésre is tart számot, mivel az emberek nemcsak gyógyító erejét használják, hanem egyre többen a konyhában is kísérleteznek ezzel a csodálatos gyógynövénnyel.

A levendulának szédületesen bódító az illata, virágai gyönyörű lilás színben pompáznak, a levelei szürkészöldek és bársonyos tapintásúak. Ha eddig nem tette meg, mindenképpen látogasson el egyszer egy levendulásba, és ha eddig nem kedvelte ezt a gyógynövényt, biztos vagyok benne, hogy a levendulamezőn sétálva első látásra szerelmes lesz ebbe a növénybe.

A legtöbb gyógynövény a jó vízelvezetésű talajt szereti, a levendula sincs ezzel másként. A levendula gyökerei a sziklás és a homokos talajt kedvelik elsősorban. Ha a kertjében agyagos a talaj, amely sokáig magában tartja a nedvességet, egy percig se gondolkodjon, hogy az ilyen talajba levendulát ültessen. Ne tegye, mert akkor a növény gyökerei hamar rothadásnak indulnak. Ha fel szeretné javítani a talaj szerkezetét, akkor tavasszal vagy ősszel forgasson a talajba valamilyen szerves anyagot. Erre a komposzt is megfelelő lehet.

Sok levendulatermesztő emelt ágyásokat készít a levendulának, mert így sokkal jobb lesz a talaj vízelvezető képessége. Ön is könnyedén tud ilyen ágyásokat készíteni. Ha nem biztos abban, hogy milyen a kertjében a talaj, akkor ezt könnyedén letesztelheti. Fúrjon egy kisebb lyukat a talajba, majd töltse meg azt vízzel. Ha a víz még fél óra elteltével sem szivárgott bele a talajba, akkor jobban teszi, ha oda nem ültet levendulát, mert biztos, hogy ki fog pusztulni.

A levendula imádja a napfényt. Naponta legalább nyolcórányi napsütésre van ahhoz szüksége, hogy bokros maradjon és szépséges virágokat hozzon. Azok a fajták, amelyek nagyok és terebélyesek, nem szeretik, ha szorosan egymás mellé ültetik a palántákat, mert a levendula szereti a nyári, kellemes légáramlatot. Ha sok tövet ültetünk szorosan egymás mellé, akkor könnyen befülled és ez is a pusztulásához vezethet.

A levendula ugyan szereti a meleget, de naponta néhány óra árnyékra is szüksége van, mert különben elhullajtja a virágait és a leveleit. Természetesen a rendszeres öntözéséről sem szabad elfeledkeznünk.

A levendula őshazája a Földközi-tenger partvidékén van, ahol a tél enyhe. Fajtától függ, de a levendula nem viseli valami jól a nagy hideget. Átvészeli ugyan a telet a kertben, de a nagy hidegben gondoskodnunk kell a védelméről. A hótakaró az egyik legjobb szigetelő anyag a számára, de, ha nincs elegendő mennyiségű hó, akkor mindenképpen takarjuk be száraz levelekkel, hogy megóvjuk a fagykároktól. A szél és a jég ellen pedig a szalma vagy egy zsákvászon nyújthat számára megfelelő védelmet. Tavasszal, amikor a talaj kezd felengedni, mindenképpen távolítsuk el a növényről a leveleket vagy a szalmát, hogy a levendula szellőzni tudjon.

Hogyan szárítsuk a levendulát? A csúcs virágzási idő előtt készítsen kisebb levendulacsokrokat, vagyis egy-egy csokor 4-6 szál levendulából álljon. Távolítsa el a száron lévő, alsó leveleket, majd kötözze össze a csokrokat. Nem érdemes nagy csokrokat készíteni, mert így csak a külső levendulaszárak száradnak ki, a bentebb lévők befüllednek, nedvesek maradnak és rothadásnak indulnak. Szárítsa a kisebb csokrokat egy száraz, sötét, de jól szellőző helyen. Ha a napon szárítja azokat, akkor a levendula színe elhalványul. Ha a növény alaposan kiszáradt, akkor már le tudja morzsolni a virágokat, amelyeket egy légmentesen lezárt tartályban tud tárolni.

A szárított levendulát lehet használni főzéshez, de csak akkor, ha a növény biogazdálkodásból származik, vagyis semmiféle vegyszert nem használt a növény termesztése alatt. A szárított virágokat fel lehet használni kekszek, torták, muffinok sütésénél, de pudingokat és krémeket is lehet vele ízesíteni. Ha valamilyen különleges fűszerkeverékre vágyik, akkor egy kisebb befőttesüvegben keverjen el egy-egy teáskanálnyi szárított rozmaringot, levendulát, petrezselymet, bazsalikomot, kakukkfüvet és majoránnát. Keverje el a fűszernövényeket és fűszerezze ezzel a húsételeit. Ne használjon sót, mert ezek a fűszerek csodálatos ízt kölcsönöznek az ételeknek. A keverékből mindig csak annyit használjon, amennyi szükséges.