Élnek ezen a bolygón olyan párok, akik szeretik ugyan egymást, de ha kiderül, hogy a párjuk megcsalta őket, akkor szemet tudnak fölötte hunyni. Tudom, az életben semmi sem egyszerűen fekete vagy fehér, és az is lehet, hogy ezen a téren én túlságosan is maradi vagyok, de számomra a megcsalás felér egy ellenem elkövetett árulással, és biztos vagyok benne, hogy soha de soha nem tudnék ilyen szégyenletes bűnt megbocsátani. Tisztában vagyok vele, hogy egy kapcsolathoz két ember kell, amikor a párok harmóniában állnak egymással, netalántán csatároznak egymással, ahhoz is két ember szükségeltetik, ám nem tudnék mondani egyetlen olyan házassági problémát és gondot sem, amely indok lenne arra, hogy az egyik fél alattomos módon kikacsingasson a kapcsolatból. Mert hiszen a házasság két ember olyan szövetsége, ahol nemcsak a jó és kellemes dolgok esetén kell szeretnünk a másikat, hanem akkor is foggal-körömmel kellene ragaszkodnunk a társunkhoz, amikor viharfelhők gyülekeznek a fejünk fölött. Ha a nap soha nem akar kisütni, akkor még mindig ott van a szakítás lehetősége. De a hűtlenség az egyik legrosszabb módja annak, ha el akarjuk feledni egy időre rossz kapcsolatunkat, netalántán így keresünk gyógymódot annak megjavítására.

Lássuk, milyen elképesztő indokokat gyártanak egyes emberek a megcsalásra.

Sokan mondják azt, hogy a szeretővel folytatott titkos pásztorórák izgalmat visznek unalmas életükbe. Válni nem akarnak, a feleséggel felpezsdíteni a kapcsolatot nem akarják, ehelyett keresnek egy ágyast, akivel gyönyörűséges az együttlét, és az semmiféle kötelezettséggel nem jár együtt. Én úgy vélem, ha két ember szereti egymást, akkor abba a kapcsolatba semmilyen státuszban nem fér bele egy harmadik. Sokan tartanak emiatt szűklátókörűnek, de inkább legyek az, mint az a személy, aki megalázza azt, akit elméletileg szeret.

A megcsalásnak lehet oka a gyerekes és kicsinyes bosszú. Abban az esetben például, ha a férj félrelépett, akkor a feleség ily módon vesz revansot. Ez nem valami jó ötlet, hiszen a félrelépés már önmagában is eléggé lerombolja bárki önbizalmát, és ha ő maga is ezt választja a bosszú egyik formájaként, akkor elképzelhető, hogy az illető amúgy is megtépázott önbecsülése még kisebb lesz, hiszen már nemcsak a társát, hanem önmagát is meg fogja vetni a tette miatt.

Sokan azért tudnak magabiztosan félrelépni, mert meg vannak győződve róla, hogy a titkuk örökre titok marad. Aztán már lehet, hogy a környezetében mindenki tudja, hogy a félrelépő fél milyen játékot is játszik. A megcsalt feleség gyakran nem lép ki még akkor sem a házasságból, ha százszázalékosan tudja, hogy hites ura éjszakánként nem egy új projekten dolgozik, hanem a szerető boldogságán fáradozik. De anyagi okai is lehetnek annak, ha valaki csak tűri, és nem tesz semmit annak érdekében, hogy a helyzete jó irányba változzon. Persze félrelépő feleségek is vannak, akiknek a férjük általában annyira bálványozza imádott nejüket, hogy még ezt is képes elnézni nekik.

Gyakran hallom a megcsalás indokaként azt a kifejezést, hogy „kapuzárási pánik”. Ez nőknél és férfiaknál is létező jelenség. Aztán miután a kedves hitves kiélte magát, visszasomfordál a megalázott házastársához, persze csak akkor, ha addigra a volt partner nem kezdett már új életet. Én elhiszem, hogy van ilyen „szindróma”, de nem állatok vagyunk, akiket az ösztöneik és a félelmeik vezérelnek, hanem emberi lények, akik képesek annyira uralkodni magukon, hogy az első adandó alkalommal nem keresnek valamilyen indokot a félrelépésre. Bár ennyi erővel bármilyen okot találhatunk, hogy mással bújjunk az ágyba. Ilyen lehet a rosszkedv, a jó hangulat, a menopauza, a mindennapi mókuskerék, a céges buli, egyszóval mindig mindenre találhatunk indokot, ha akarunk, még csak nagyon nem is kell törni rajta a fejünket. Az élet nem mindig egyszerű, sőt vannak kifejezetten nehéz életszakaszok, de azért fogadtunk egyvalakinek hűséget, hogy vele tapossuk ki a boldogsághoz vezető utat.

A következő indok az adódott lehetőség szokott lenni. Természetesen egy kapcsolatban élő embernek nem kell és nem is lehet megtiltani, hogy más nőkre vagy férfiakra pillantson, amikor már elkötelezte magát valaki mellett, de arra szerintem minden személy képes, hogy a kényes szituációkat felismerje és kikerülje. Ha valaki szereti a párját, jöhet bármilyen Lucifer és bevethet bármilyen csábítási trükköt, sziklaszilárdan ki fog tartani a kedvese mellett, és csak jót nevet a buja viselkedésű személyen. Mert egy kapcsolat erről is szól. Arról, hogyan tudunk ellenállni a gaz csábítóknak, akik a szememben igenis bűnösök, főleg ha tudják, hogy az a személy, akit a bűvkörükbe kívánnak vonni, már foglalt.

Természetesen más okok is vezethetnek valakit a szerető karjaiba. Akármilyen indokot is talál valaki arra, hogy félrelépjen, jobb, ha a tettei előtt mérlegelni kezd. Mert nagyon sokat, az egész addigi életét kockáztatja az a személy, aki nem arra törekszik, hogy helyrehozza a párkapcsolatát, hanem szeretőt keres, hogy másnál elégítse ki testi és lelki vágyait. Azonban lehet, hogy miután megbánta a hűtlenségét, már nem lesz visszaút a volt kedveshez, és ez akár az egész életét romba döntheti, de akár még meg is betegítheti. Véleményem szerint aki úgy dönt, hogy egy életre választ társat magának, legyen vele tisztában, hogy a házasság nem mindig rózsaszínű leányálom, bizony vannak benne nehézségek, de milyen szép is tud lenni az élet, ha ezeket a zűröket és problémákat azzal oldhatom meg, akit a világon mindenkinél jobban szeretek.

Élnek ezen a bolygón olyan párok, akik szeretik ugyan egymást, de ha kiderül, hogy a párjuk megcsalta őket, akkor szemet tudnak fölötte hunyni. Tudom, az életben semmi sem egyszerűen fekete vagy fehér, és az is lehet, hogy ezen a téren én túlságosan is maradi vagyok, de számomra a megcsalás felér egy ellenem elkövetett árulással, és biztos vagyok benne, hogy soha de soha nem tudnék ilyen szégyenletes bűnt megbocsátani. Tisztában vagyok vele, hogy egy kapcsolathoz két ember kell, amikor a párok harmóniában állnak egymással, netalántán csatároznak egymással, ahhoz is két ember szükségeltetik, ám nem tudnék mondani egyetlen olyan házassági problémát és gondot sem, amely indok lenne arra, hogy az egyik fél alattomos módon kikacsingasson a kapcsolatból. Mert hiszen a házasság két ember olyan szövetsége, ahol nemcsak a jó és kellemes dolgok esetén kell szeretnünk a másikat, hanem akkor is foggal-körömmel kellene ragaszkodnunk a társunkhoz, amikor viharfelhők gyülekeznek a fejünk fölött. Ha a nap soha nem akar kisütni, akkor még mindig ott van a szakítás lehetősége. De a hűtlenség az egyik legrosszabb módja annak, ha el akarjuk feledni egy időre rossz kapcsolatunkat, netalántán így keresünk gyógymódot annak megjavítására.

Lássuk, milyen elképesztő indokokat gyártanak egyes emberek a megcsalásra.

Sokan mondják azt, hogy a szeretővel folytatott titkos pásztorórák izgalmat visznek unalmas életükbe. Válni nem akarnak, a feleséggel felpezsdíteni a kapcsolatot nem akarják, ehelyett keresnek egy ágyast, akivel gyönyörűséges az együttlét, és az semmiféle kötelezettséggel nem jár együtt. Én úgy vélem, ha két ember szereti egymást, akkor abba a kapcsolatba semmilyen státuszban nem fér bele egy harmadik. Sokan tartanak emiatt szűklátókörűnek, de inkább legyek az, mint az a személy, aki megalázza azt, akit elméletileg szeret.

A megcsalásnak lehet oka a gyerekes és kicsinyes bosszú. Abban az esetben például, ha a férj félrelépett, akkor a feleség ily módon vesz revansot. Ez nem valami jó ötlet, hiszen a félrelépés már önmagában is eléggé lerombolja bárki önbizalmát, és ha ő maga is ezt választja a bosszú egyik formájaként, akkor elképzelhető, hogy az illető amúgy is megtépázott önbecsülése még kisebb lesz, hiszen már nemcsak a társát, hanem önmagát is meg fogja vetni a tette miatt.

Sokan azért tudnak magabiztosan félrelépni, mert meg vannak győződve róla, hogy a titkuk örökre titok marad. Aztán már lehet, hogy a környezetében mindenki tudja, hogy a félrelépő fél milyen játékot is játszik. A megcsalt feleség gyakran nem lép ki még akkor sem a házasságból, ha százszázalékosan tudja, hogy hites ura éjszakánként nem egy új projekten dolgozik, hanem a szerető boldogságán fáradozik. De anyagi okai is lehetnek annak, ha valaki csak tűri, és nem tesz semmit annak érdekében, hogy a helyzete jó irányba változzon. Persze félrelépő feleségek is vannak, akiknek a férjük általában annyira bálványozza imádott nejüket, hogy még ezt is képes elnézni nekik.

Gyakran hallom a megcsalás indokaként azt a kifejezést, hogy „kapuzárási pánik”. Ez nőknél és férfiaknál is létező jelenség. Aztán miután a kedves hitves kiélte magát, visszasomfordál a megalázott házastársához, persze csak akkor, ha addigra a volt partner nem kezdett már új életet. Én elhiszem, hogy van ilyen „szindróma”, de nem állatok vagyunk, akiket az ösztöneik és a félelmeik vezérelnek, hanem emberi lények, akik képesek annyira uralkodni magukon, hogy az első adandó alkalommal nem keresnek valamilyen indokot a félrelépésre. Bár ennyi erővel bármilyen okot találhatunk, hogy mással bújjunk az ágyba. Ilyen lehet a rosszkedv, a jó hangulat, a menopauza, a mindennapi mókuskerék, a céges buli, egyszóval mindig mindenre találhatunk indokot, ha akarunk, még csak nagyon nem is kell törni rajta a fejünket. Az élet nem mindig egyszerű, sőt vannak kifejezetten nehéz életszakaszok, de azért fogadtunk egyvalakinek hűséget, hogy vele tapossuk ki a boldogsághoz vezető utat.

A következő indok az adódott lehetőség szokott lenni. Természetesen egy kapcsolatban élő embernek nem kell és nem is lehet megtiltani, hogy más nőkre vagy férfiakra pillantson, amikor már elkötelezte magát valaki mellett, de arra szerintem minden személy képes, hogy a kényes szituációkat felismerje és kikerülje. Ha valaki szereti a párját, jöhet bármilyen Lucifer és bevethet bármilyen csábítási trükköt, sziklaszilárdan ki fog tartani a kedvese mellett, és csak jót nevet a buja viselkedésű személyen. Mert egy kapcsolat erről is szól. Arról, hogyan tudunk ellenállni a gaz csábítóknak, akik a szememben igenis bűnösök, főleg ha tudják, hogy az a személy, akit a bűvkörükbe kívánnak vonni, már foglalt.

Természetesen más okok is vezethetnek valakit a szerető karjaiba. Akármilyen indokot is talál valaki arra, hogy félrelépjen, jobb, ha a tettei előtt mérlegelni kezd. Mert nagyon sokat, az egész addigi életét kockáztatja az a személy, aki nem arra törekszik, hogy helyrehozza a párkapcsolatát, hanem szeretőt keres, hogy másnál elégítse ki testi és lelki vágyait. Azonban lehet, hogy miután megbánta a hűtlenségét, már nem lesz visszaút a volt kedveshez, és ez akár az egész életét romba döntheti, de akár még meg is betegítheti. Véleményem szerint aki úgy dönt, hogy egy életre választ társat magának, legyen vele tisztában, hogy a házasság nem mindig rózsaszínű leányálom, bizony vannak benne nehézségek, de milyen szép is tud lenni az élet, ha ezeket a zűröket és problémákat azzal oldhatom meg, akit a világon mindenkinél jobban szeretek.